Kisvárosi karcolatok

Zsoldos Ferenc: Szólásjog korlátozva, tévéközvetítés megszüntetve?

A zentai KKT 2018. március 29-ei ülésének előreláthatóan legfontosabb napirendi pontja rögtön az első pont volt, s nem véletlenül generált közel három órás vitát. Ennek témája ugyanis a képviselő-testület ügyrendje volt, amely szabályozza e testület munkáját.

A szakmailag alapjában véve jó ügyrend körüli vitát az okozta, hogy a többségi koalíciót alkotó pártok (jelen esetben a VMSZ és az SZHP) csökkenteni kívánták a képviselők hozzászólási idejét, másrészt az ülés végén lévő képviselői kérdésekre rendelkezésre álló időt. Ezen kívül az ülés televíziós közvetítésének lehetőségét is feltételes módba tették, amennyiben „erre szükség mutatkozik”.

A megszorítások oka az volt, hogy az elmúlt két év képviselő-testületi vitáiban egyértelműen az ellenzéki képviselők voltak az aktívabbak (hisz ez is az ellenzék feladata), s ezeket a vitákat rendre meg is nyerték. Az más kérdés, hogy a többségi koalíció tagjai, az észérvek ellenére is, rendre leszavazták őket.

Tehát az ellenzék megnyilatkozási lehetőségét így kívánták csökkenteni, s a nyilvános közvetítés megszüntetésének lehetőségét is meglebegtették. Mindkét esetben azonban alapjában véve a polgárok károsulnak, hiszen egyrészt elvesztik a lehetőséget a közvetlen tájékozódásra a képviselő-testület munkájáról, másrészt a hatalmon levők feletti potenciális, ellenzéken keresztüli ellenőrzési lehetőségük is csökken ezáltal.

A heves vitában Sztantity Szebasztián (a képen), a VMSZ politológus végzettségű képviselője még azt a képtelen vádat is megfogalmazta, hogy az ellenzék félremagyarázza a demokráciát és a sajtószabadságot. Ha viszont ő azt nevezi annak, amit a pártja csinál, akkor elég furcsa elképzelései lehetnek e fogalmakról. Hiszen az emberek megfélemlítése, munkahelyük elvesztésével való megfenyegetése, újságírók kirúgása mindennek mondható, csak nem demokratikusnak és a sajtószabadság biztosításának.

Bár a vita végén úgy nézett ki, hogy a többségi koalíció ezúttal mégis belátóbb lesz, mivel a szavazás előtt jó 40 percre szünetet is elrendeltek, de a végén ezúttal sem okoztak pozitív csalódást: az összes ellenzéki javaslatot leszavazták és elfogadták az új ügyrendet.

Az ellenzéki képviselők erre egy perces néma felállásban temették el a régi ügyrend jelentette demokratikusabb képviselői munkát.

Csupán egy apró napirendi pont volt a parkolás kapcsán, de ez mégis hosszas vitát generált. Az előterjesztés ugyanis lehetővé szerette volna tenni, hogy a Posta utcában a vendéglátó-ipari egységek a nyári kerthelyiségeiket a parkolókra is ráépíthessék.

Hosszas vita folyt arról, hogy ez a kérdés valójában csak egyetlen kávézó tulajdonosát érinti vagy többet is, veszélyes-e vagy sem egy ilyen objektum ráépítése? Egyes képviselők szerint Zentán már olyan kicsi az autós forgalom, hogy semmilyen veszély nem fenyeget, más képviselő azonban a kávézókban becsülettel leittasodó, s esetlegesen az útra tévedő vendégek életét féltette. Volt olyan képviselő, aki pedig felvetette, hogy ha kerthelyiséget lehet parkolóra építeni, akkor akár nyilvános illemhelyet is lehetne (ezzel illusztrálta ugyanis a kérés képtelenségét).

De a polémia során magáról a parkolásról is komoly vita kerekedett. Véleményem szerint a fizetős parkolás pár évvel ezelőtti bevezetése sem volt teljesen indokolt lépés, hisz akkor ezt az önkormányzat a piacnapok körüli tumultusra és közlekedésbiztonsági veszélyekre hivatkozva tette meg. Szerintem akkor is e probléma több ingyenes parkolóhely kiépítésével megoldható lett volna, ami a polgárok számára sem került volna semmibe. A lépésnek közösségromboló hatása is volt, mert részben ez okozta, hogy megszűnt a korábbi általános zentai szokás, a városba való beugrás, a központban való sétálás is.

De ez ma, e hihetetlen nagy elvándorlási hullám közepén, egyértelműen fölösleges megoldás. Most már nem közlekedésbiztonsági veszély áll fenn, hanem nagyrészt egy néptelen belváros és üres parkolók tömege fogad bennünket, így véleményem szerint megérett a helyzet a fizetős parkolás eltörlésére.

A vita végén egyébként a kormányon lévő képviselők megszavazták a Posta utcára vonatkozó előterjesztést.

Az önkormányzat alapította intézmények sorra nyújtották be a 2017-es munka és pénzügyi jelentésüket, amit a képviselők minden esetben egyhangúan fogadtak el. Egyedül a Szociális Védelmi Központ beszámolója okozott vitát. Örültem, hogy jelen van Ljubica Nikolić Verikios igazgatónő (a képen), mert már hónapok óta nem kapok az önkormányzattól választ arra a kérdésemre, hogy ki az a jogász az intézményben, aki magyar nyelven is fogadja az ügyfeleket. E kérdést ismét feltettem, azzal a kérdéssel kiegészítve, hogy van-e az intézménynek törvényes hatásköre a politikai választások kapcsán, mert a legutóbbi helyi közösségi választásokon, az egyik szavazóhelyen a saját szememmel tapasztaltam az igazgatónő aktív szerepvállalását, elsősorban fuvarozási szolgáltatás végzése tekintetében.

Egyre gyakrabban hallani ugyanis a szociálisan rászorult emberektől azt a hírt, hogy a választásokon ez az intézmény rendre a Szerb Haladó Párt számára toborozza a választókat. A rengeteg választási visszaélés mellett számomra ez a legmegdöbbentőbb és legelkeserítőbb, hogy azok az emberek, akik a szegény emberek megsegítésére esküdtek fel, ez a hivatásuk, hatalmi célra is kihasználják ezen elesett emberek szorult anyagi helyzetét.

A mások által is feltett kérdések közül azonban az igazgatónő elégedett mosollyal, de egyetlen egy kérdésre sem válaszolt.

Ez az ülés még a régi ügyrend szerint folyt le, s így hozta a szokásos formáját és hosszúságát. Bízom benne, hogy Önök a következő ülést is tudják majd a televízión keresztül követni, de addig is kellemes húsvéti ünnepeket, s persze sikeres locsolkodást kívánok.